Convergence-Clan

Fajok Története:

DRAENEI:

A draenei faj eredeti neve eredar. 25 ezer évvel ezelőtt az Argus bolygón éltek, a vezetőik Velen, Archimonde és Kil'jaeden voltak. Intelligensek és a mágia minden formájára fogékonyak lévén hamarosan fejlett társadalmat sikerült felépíteniük. Amikor megjelent a vezetőknek Sargeras, a bukott titán, és felkínálta nekik a még nagyobb hatalom lehetőségét, Archimonde és Kil'jaeden azonnal elfogadta ezt - de Velennek látomása támadt, amelyben a népét démonként, pusztító hatalom birtokosaként látta viszont. Ugyan figyelmeztette két társát, ők elhajtották az aggódó Velent és az eredar faj nagy részét hamarosan Sargerast szolgáló warlockokká sikerült alakítaniuk.
Velen eközben segítségért imádkozott, ami hamarosan meg is érkezett: egy naaru, a Burning Legion ellen harcoló energialény lépett kapcsolatba az eredarral és oltalmat, segítséget ajánlott a hozzá hasonlóan gondolkodóaknak. Velen összegyűjtötte a be nem hódoltakat, és a Burning Legionnal a nyomukban éppenhogy sikerült elmenekülniük az Argusról az Oshu'gun nevű naaru dimenzióhajóval. Kil'jaeden árulásnak tartotta ezt és megfogadta, hogy folyamatosan a menekülők nyomában lesz és mind egy szálig kiirtja őket. Velen követői ezután draeneinak (száműzött az eredun nyelven) hívták magukat.
A draeneiok évezredekig menekültek a Legion elől, egyre újabb és újabb világokra jutottak el a Twisting Netheren keresztül (ami nem azonos a Great Darkkal, a világűrrel - a naaru hajók nem űrhajók, hanem nagy távolságban teleportálni képes eszközök), de a bosszúszomjas Kil'jaeden mindig megtalálta és utolérte őket. Eközben a naaruk megtanították a draeneioknak, hogy sok faj harcol még Sargeras ellen az univerzumban, és a céljuk, hogy végül sikerüljön ezeket összekovácsolni egyetlen hadsereggé, ami legyőzi a Burning Legiont. A naaruk megismertették a menekülőkkel a Holy Light által elnyerhető képességeket és varázlatokat is, így a draeneiok valamennyien képessé váltak gyógyítani, és sokan közülük papként vagy paladinként harcoltak a fennmaradásukért.

Végül sikerült elrejtőzniük egy távoli, eldugott világon, amit Draenornak (A Száműzöttek Menedéke) neveztek el, a fővárosuk Shattrath City volt. Összeismerkedtek az itteni őslakosokkal, a sámánok útját követő orkokkal is, de elszórt kereskedelmen kívül nem volt komoly kapcsolat a két faj között, noha tisztelték egymást. Azonban Kil'jaeden végül ismét megtalálta egykori fajtársait, és ezúttal nem közvetlen támadást indított. Az orkok vezetőjét és legerősebb sámánját, Ner'zhult megrontva hamarosan sikerült a békés orkokból vadállati dühvel harcoló fel orkokat faragnia, és a Horde erejét a draeneiok elleni támadással tesztelte. A háború 8 évig tartott, és a draeneiok 80%-ának halálával végződött; a túlélők szétszóródtak Draenoron és rejtőzködtek.
Akik harcoltak a démoni hatalommal megerősített orkok ellen és túlélték, hamarosan furcsa átalakulást vettek észre magukon: a testük elkezdett leépülni, és a szellemük is degradálódott, így már nem tudták a Holy Light hatalmát használni. A lassan leépülőket a draeneiok kivetették magukból; a vándorló Brokeneket végül egy Karaborból, az orkok rettegett Black Temple-évé vált központi szentélyből elmenekült korábbi pap, Akama fogta össze. A Brokenek általában még mindig draeneinak tartják magukat, de a legtöbben nem tudják megbocsátani az érintetlen testvéreiknek, hogy elárulták őket. Eközben Velen és megmaradt draenei követői Zangarmarshban rejtőzködtek.
Amikor Draenor megsemmisült Ner'zhul portáljainak köszönhetően, a Brokenek egy része át tudott menekülni Azerothra, ahol Blasted Landsen és Swamp of Sorrowsban telepedtek le. Itt egy részük megőrült és elszakadt a Brokenektől, miközben tovább mutálódtak még alantasabb testalkatot és újabb intelligenciavesztést elszenvedve. Ugyanez történt a Zangarmarshban élő Brokenek egy részével is... őket ma Lost Ones néven ismerik.
A Zangarmarshban élő Brokenek egyike, egy Nobundo nevű egykori vindicator a Holy Light utáni évtizedekig tartó kétségbeesett keresése közben egy új erőforrásra lelt... méghozzá a természet szellemeinek erejére. Nobundo évekig tartó tanulás segítségével az első Broken sámánná vált, és a kitaszítottak egy része követte ezen az úton. Velen újabb látomásában tudomást szerzett Nobundóról és erejéről, és amikor a sámán megpróbálta megosztani a tudását egykori társaival, Velen bölcs vezetőként üdvözölte és visszafogadta a draeneiok közé. Azóta Nobundo segítségével a draeneiok az arcane és a holy mágia mellett a természet erőit is segítségül hívhatják, sőt, a Broken sámánok bekerültek az Outland szellemei felett őrködő szervezetbe, az Earthen Ringbe is.

GNÓM:

A gnóm faj eredete sokáig tisztázatlan volt. Azonban az Alliance northrendi expedíciója a Fizzcrank Airstripnél folytatott olajkitermelés során egy hatalmas, gnóm formájú robot darabjaira bukkant. Miután összeszerelték a robotot - Gearmaster Mechazodot -, egy meglepő történetre derült fény. Az első mechagnómokat a titánok főmérnöke és legfőbb feltalálója, Mimir készítette személyes szolgának. A mechagnómok még a titánok távozása után is folytatták a munkát - ám az Old Godok fertőzése, a Curse of Flesh idővel egy részükön szintén fogott és ők hús-vér teremtményekké alakultak át.
A gnómok délre vándoroltak, Lordaeronba és Khaz Modanba; ám elég elzártan éltek ahhoz, hogy ne legyen róluk szinte semmilyen nyom a történelemben. Az bizonyos, hogy egy Erbag nevű gnóm mágus a Kirin Tort vezető testület, a Council of Six tagja volt, amikor Aegwynn lett a Guardian of Tirisfal. Az is biztos, hogy ezután a következő feljegyzés a törpéktől ered: nem sokkal Ironforge megalapítása után egy felfedező egy gnóm falura bukkant - és tekintve, hogy a törpék nem sokkal korábban fedezték fel a puskaport, komoly sokkhatásként érte az a tény, hogy a falu teljesen automatizáltan működött... Mivel a törpék is érdeklődtek a technológia irányában, a két faj hamar összebarátkozott és a törpék nem akadályozták meg, hogy a gnómok is Ironforge közelébe költözzenek, ahol felépítették saját városukat: Gnomeregant.

 
A War of the Three Hammers után sem romlott meg Ironforge és Gnomeregan viszonya, így az sem meglepő, hogy a Második Háború során az Alliance-t halálos fegyverek gyártásával segítették a gnómok. Az annál inkább megdöbbentett mindenkit, hogy a Harmadik Háború kezdetén Gnomeregan minden támogatást beszüntetett, és hosszú ideig nem lehetett felőlük hallani semmit.
Mint később kiderült, a törpék uldamani ásatásai során többezer év után felébresztett troggok több helyen is a felszínre törtek Loch Modanban, Badlandsen és Dun Moroghban - és az egyik hely épp Gnomeregan volt. Mivel a gnómok tudták, hogy az Alliance épp a Scourge és a Burning Legion elleni harccal van elfoglalva, így úgy döntöttek, hogy saját maguk számolnak le a behatolókkal. A terv nem működött túl jól, és a gnómok lassan visszaszorultak - így Gnomeregan vezetője, High Tinker Mekkatorque legfőbb tanácsadójára, Mekgineer Sicco Thermapluggra hallgatva elrendelte a sugárzó hulladékot tartalmazó tartályok kinyitását és a hulladék szétterítését a városban.
A következmények katasztrofálisak voltak. A troggok egy része meghalt ugyan, de másik részük sugárfertőzéssel is simán túlélt, míg nem kevés közülök teljesen immunis volt a sugárzásra. A gnómok ugyanakkor nem: pár nap alatt a lakosság fele meghalt, kb. 30%-a mutáns és őrült leper gnómmá változott, és csak a maradék 20% - köztük a High Tinker - tudott biztonságban Ironforge-ba menekülni. Itt a törpék befogadták a menekülteket, és biztosítottak nekik egy negyedet, ahol letelepedhettek - ez lett Tinker Town. A Gnomereganban maradt leper gómok feletti irányítást átvette a teljesen megőrült Thermaplugg. Ezután a gnómoknak két céljuk maradt: visszaszerezni és fertőtleníteni a városukat, illetve kidolgozni egy gyógymódot a fertőzött társaik számára.

For Gnomeregan!

A gnómok feltűnően nagy százaléka zseniális feltaláló, és a legtöbbjük tudományos kutatással foglalkozik - legyen szó akár mérnöki, akár arcane tudományról. A mérnöki munkában a Deeprun Tramtől a házikedvenc mechanikus csirkéig rengeteg  dolog bizonyítja a gnómok tehetségét; ezen a téren a nagy riválisaik a goblinok. A gnómok találmányai általában praktikusak, míg a goblinokéi inkább a pusztításban jeleskednek. A gnóm mérnökök sokszor több időt fordítanak a tervezésre és a biztonsági kockázatok kiiktatására, mint amennyit az eszköz megépítése igényel később.
A gnómok demokráciában élnek, a vezetőjüket választással jelölik ki - jelenleg Gelbin Mekkatorque-é a High Tinker cím. Mivel Mekkatorque adta ki az utasítást a végzetesnek bizonyuló sugárzásbomba aktiválására, személyes felelősséget érez Gnomeregan elvesztéséért és a rengeteg halálos áldozatért, és mindent megtesz azért, hogy sikerüljön visszafoglalni a várost.
A gnómok egy dologban hisznek: abban, hogy minden megismerhető, kutatható és racionálisan megmagyarázható - legyen szó egy gép működéséről vagy arról, hogyan váltanak alakot a druidák. Ennélfogva nem igazán jellemző rájuk a hit sem. A gnómok életvidámak és barátságosak, a haragjuk is hamar elszáll - így nem ellenségesek kimondottan a Horde tagjaival sem, és bár komolyan művelik az arcane mágiát, az ettől tartózkodó night elfekkel és taurenekkel sincsenek összeütközéseik.
A jelek szerint a Northrenden és Outlanden végzett kutatások eredményesek voltak: a gnómoknak a Cataclysm zűrzavarában sikerült visszafoglalniuk Gnomeregant, és visszaköltözhettek régi otthonukba. Ebben segítségükre voltak a gnómok története során először megjelent papok - az azonban nem tiszta, hogy ők a Holy Lightban hívő gnómok, vagy az új Council of Tirisfal tagja, Krank Axeljink által készített gépnek köszönhetően tudják a gyógyító erőket alkalmazni: a masina képes bármilyen mágiaformát átalakítani és használhatóvá tenni egy kiválasztott személy számára. Persze a gnóm papok eredetén kívül az is kérdés, hogy mennyi idő fog eltelni, amíg ismét valami katasztrófa nem történik Gnomereganban...

NIGHT ELF:

Ez a történet is, mint oly sok Azerothon, a titánokkal kezdődik. Amikor végeztek Azeroth átalakításával, az akkor létező egyetlen kontinensen, Kalimdoron a titánok elkészítettek egy mágikus tavat, ami közvetlenül a Great Dark Beyond sötétségéből nyerte arcane energiáját. Ez a tó volt a Well of Eternity. Azerothon a tó létrehozása előtt nem volt jelen az arcane mágia, annak eredeti forrása az itteni víz volt. Idővel a tó körül élő primitív törzsek egyike - a soha nem bizonyított feltételezések szerint egy troll törzs - közvetlenül a Well of Eternity partjain telepedett le, és hamarosan magas intelligenciát ért el. A törzs tagjai kaldoreinek, a csillagok gyermekeinek hívták magukat, ám a világ night elfekként ismeri őket a mai napig. A night elfek felfedezték a mágiát, és a tó hatalmának köszönhetően fejlett kultúrát építettek ki, maguknak pedig bölcsességet és halhatatlanságot nyertek.
A night elfek fővárosa Zin-Azshari volt, itt élt és uralkodott Azshara királynő, a páratlan szépségű uralkodó. A lassan terjeszkedni kezdő elfek hamarosan háborúba keveredtek a tőlük észak- és délkeletre élő trollok országaival, az Amani és Gurubashi birodalmakkal. A mágia hatalmának köszönhetően a night elfek legyőzték a trollokat és mindkét birodalmat megroppantották.
Viszont a mágia korlátlan használata, és a Well of Eternity tiszta hatalma világítótoronyként fénylett a Twisting Netherben és magára vonta a bukott titán, Sargeras figyelmét. Sargeras tanácsadóján, Xaviuson keresztül megkörnyékezte Azsharát, és korlátlan hatalmat ígért neki, ha segít a Burning Legion démonainak eljutni Azerothra, hogy megszerezzék a tó erejét. Azshara ráállt a dologra, és közvetlen bizalmasaival, a night elf nemességgel, a Highborne mágusokkal együttműködve elkezdett megnyitni egy portált a Well of Eternityben, hogy a magát istennek kiadó Sargeras megjelenhessen a bolygón. Sargeras "követeket" is küldött előre - démonokat. Egy fiatal elf, Malfurion Stormrage rájött, hogy ez a világuk végét jelentené, így ellenállást szervezett; ekkor Sargeras utasításba adta a démonoknak, hogy indítsanak háborút és pusztítsák el a méltatlanokat a megérkezése előtt. Malfurion ellenállása azonban felvette a harcot, és segítségükre voltak a többi értelmes faj képviselői is: a sárkányok, az earthenek, a taurenek és a furbolgok.

Tyrande

Szintén csatlakozott a harchoz az időanomália következtében 10 ezer évvel a múltba visszakerült 3 utazó: a high elf alakban levő vörös sárkány, Krasus; a human mágus, Rhonin; és az ork harcos, Broxigar. Az ő megérkezésük módosította ugyan a War of the Ancients eseményeit, de a kimenetelét nem: a végsőkig elszánt Malfurion a portált bezárta a Demon Soullal, de ez egyúttal elpusztította a tavat és a Sunderinghez vezetett: Kalimdor darabokra szakadt, a Well of Eternity helyén létrejött a Maelstrom, a sosem csillapodó hatalmas örvény, míg Azshara és a hozzá hűséges Highborne-ok egy része a tenger mélyén túlélte valahogy a pusztulást, és naga lett belőlük. Szintén a night elfekből jöttek létre még a háború alatt a satyrok: olyan lények, akiket Sargeras alakított démoni megjelenésűvé - a vezetőjük Xavius volt.
A túlélő night elfek a Mount Hyjal megszentelt vidékén telepedtek le, és elvetették az arcane mágia további használatát. Ehelyett Malfurion és követői a félisten Cenarius tanításainak nyomán druidákként tevékenykedtek tovább, míg a nép élére a Sisters of Elune néven ismert papi rend került, akiket Tyrande Whisperwind vezetett. Azonban Malfurion testvére, Illidan azon a véleményen volt, hogy a démonok visszafognak térni és akkor szükség lesz a Well of Eternity hatalmára, így 7 üvegcsében megőrizte az eredeti tó vizét és ebből 3-at felhasznált egy új Well of Eternity létrehozásához Hyjalben. Illidant elfogták, és csak Malfurionnak köszönheti, hogy nem ítélték halálra - viszont a büntetése szerint elzárták egy föld alatti börtönbe. Az új Well megvédése érdekében a druidák egy megszentelt magot ültettek a tóba, amiből egy hatalmas fa nőtt ki: Nordrassil. A fát megáldották és megszentelték a Dragon Aspectek is, így a World Tree továbbra is biztosította a night elfek halhatatlanságát. A druidák hatalmuk fenntartása érdekében hosszú ideig tartó alvásba merültek az Emerald Dreamben, amiből csak a night elfeket fenyegető veszélyek idején keltek fel. A népesség többi tagját Tyrande irányította, és a Sentinelek védték meg; ugyanakkor a külvilágtól elzárkózó night elfekről lassan elfeledkezett a világ, és közel tízezer évig békében éltek Ashenvale, Hyjal és Moonglade erdeiben - kivéve a mágiafüggő nyughatatlan Highborne túlélőket, akik 7000 évvel ezelőtt elhagyták Kalimdort és Azeroth északi részén telepedtek le, majd idővel high elffé váltak.
Amikor a Medivh tanácsát követő orkok megérkeztek Kalimdorra, új otthonuk felépítéséhez nyersanyagokra volt szükségük - és a fa beszerzéséhez a legjobb választásnak Ashenvale erdeje mutatkozott. Ez azonban a night elf Sentinelek előbukkanásához vezetett, akik háborút indítottak a megszentelt földjükre lépett orkok ellen. Ez a harc addig tartott, amíg bizonyossá nem vált: a Burning Legion visszatért Azerothra, és vezetőjük, Archimonde célja a Well of Eternity és Nordrassil. Ekkor a night elfek összefogtak a Hordával és Jaina Proudmoore menekültjeivel, hogy megvédjék a bolygót a démonok inváziójától. Noha a védelem sokáig kitartott, végül mindegyik bázis elesett - ám ennyi idő elég volt Malfurionnak ahhoz, hogy segítségül hívja az erdők szellemeit, a wispeket, akik megtámadták az eredart és egy robbanásban elpusztították őt. Ezzel egyúttal Nordrassil is súlyosan megsérült, így a night elfek elveszítették halhatatlanságukat és védtelenné váltak a betegségekkel szemben is.

Ez egyben azt is jelentette, hogy a nemrég romjaiban heverő Stormwind lett a legerősebb emberek uralta királyság, ami az újjászerveződött Alliance-nak is a vezető ereje lett. Igaz, amikor Varian Wrynn eltűnt egy diplomáciai úton Theramore-ba, az álruhában tevékenykedő fekete sárkány, Onyxia megpróbálta belülről szétzúzni a királyságot, de ezt a tervét keresztülhúzta a váratlanul felbukkanó egykori gladiátor, Lo'gosh és a Blackrock Depthsből megszöktetett Marshall Windsor. Ezután Onyxiát hamarosan el is érte a végzete, amikor Lo'gosh, Varian, Jaina és a stormwindi hadsereg legjobbjai behatoltak a barlangjába - itt a mágiával szétválasztott Varian és Lo'gosh újra összeforrtak, és ezután Varian megölte a sárkányt.
Dalaran egy erőteljes védőburok mögött titokban újjáépült, majd amikor a mágiáért felelős Dragon Aspect, Malygos úgy döntött, hogy Azeroth problémáiért a halandó mágusok a felelősek és ezért a kiirtásukra készült, az újjáalakult Kirin Tor kiszakította a várost a korábbi helyéről és Northrend fölé repítette, hogy onnan koordinálja a háborút Malygos és a Scourge ellen.
Theramore fontos szerepet tölt be,mint az emberek egyetlen komoly bázisa Kalimdoron (nem számítva a meglepően erős emberi jelenléttel bíró Nijel's Pointot Desolace-ban); és irányítója, Jaina Proudmoore is aktívabb szerepet vállal az utóbbi időben: segített Lo'goshnak visszanyerni az emlékeit, jelen volt Onyxia megtámadásánál és megölésénél, ott volt Undercity ostrománál (és meg is akadályozott egy komoly csatát az Alliance és a Horde között), és jelen van Icecrownban is, mind az Argent Tournamenten, mind a Citadel elleni támadás során. Azonban nem a Scourge és a Lich King az egyetlen probléma, amivel meg kell küzdenie a városnak: a Cataclysm pusztításának előkészítésén dolgozó Cho'gall elsődleges célpontja az erőd, mivel itt található meg a hihetetlen erővel rendelkező kevert vérű fiú, Med'an.
Gilneasról évtizedekig nem hallott senki semmit - de a Cataclysm után kiderült, hogy lakói már nem emberek: Arugal átka révén a lakosság legnagyobb része immár worgenné vált. A királyság az átok és a Greymane Wall sérülése után bekövetkező forsaken támadást követően ismét csatlakozott az Alliance-hez - de későn... így jelenleg a worgenek Stormwindben élnek menekültként, míg Gilneas - már ami megmaradt belőle - harcmezővé vált.

Earthenek

Ezek az earthenek a titánoknak dolgoztak egészen azok távozásáig, majd ezután is folytatták munkájukat. Azonban a titánok többi teremtményéhez (pl. a vrykulokhoz és a mechagnómokhoz) hasonlóan megtámadta őket is egy rejtélyes kór, a Curse of Flesh. Az earthenek szervezete harcolt a kórral, és sokáig kordában is tartotta azt. Ennek ellenére a titánok - akik egyszer visszatértek, hogy lássák, minden rendben megy-e - ezt látva Ulduarban készítettek egy harmadik earthen-sorozatot, akik immár immunisak voltak a Curse of Fleshre.
Az earthenek a föld alatt dolgoztak a War of the Ancients idején is, de nem avatkoztak közbe a háború során és visszavonultak barlangjaikba, lezárva élőhelyeiket. A night elfek amúgy sem tartották sokra őket, és törpékként emlegették őket, amit az earthenek rendkívül sértőnek találtak. Azonban egy csoportjukat Krasus meggyőzte arról, hogy lépjenek szövetségre a night elfekkel a Burning Legion ellen, és ők a Desdel Stareye halála után az ellenállás parancsokává emelkedő Jarod Shadowsonggal már remekül együtt tudtak működni, így hasznos harcosai lettek a háborúnak. Ugyanakkor a Sundering és utána Deathwing pusztítása súlyosan érintette az eartheneket, akik ezután lezárták minden ismert élőhelyüket a külvilág elől, és körülbelül nyolcezer évre eltűntek a történelemből.
Körülbelül kétezer éve az Uldamanban alvó earthenek felébredtek álmukból, ennek oka nem ismert. Azt találták, hogy az évezredek alatt a legtöbbjüket a Curse of Flesh átalakította, és a testük élő kőből puha hússá alakult. Ezzel együtt elveszítették emlékeiket és a kövek és ércek közvetlen irányításának képeségét is - noha egy rövid időre még valamennyien képesek voltak visszaalakulni eredeti formájukba. A felébredt nép elhagyta Uldamant és a havas Dun Moroghba költözött, ahová magukkal vitték a titánok által rájuk hagyományozott ereklyét, az Iron Forge-ot is; új lakhelyüket erről nevezték el Ironforge-nak, magukat Ironforge klánnak. Hamarosan találkoztak a tőlük északabbra és délebbre is letelepedett emberekkel is, akik ismét törpéknek nevezték el őket - és ezúttal ez a név meg is maradt rajtuk.
A törpék idővel 3 klánná váltak szét, ezek a Bronzebeard, a Wildhammer és a Dark Iron klán voltak, az uralkodó High King Modimus Anvilmar volt. A probléma, a War of the Three Hammers akkor kezdődött, amikor 300 évvel ezelőtt Modimus örökös nélkül meghalt (noha az Anvilmar-vér nem halt ki teljesen - igaz, jelenleg egyetlen sarja él már csak, Thargas Anvilmar). A törpék új uralkodójának pozíciójáért mindhárom klán harcba szállt, és a polgárháború évekig tartott Dun Moroghban. Végül a Bronzebeard klán került ki győztesen a háborúból, és mind a Wildhammer, mind a Dark Iron klán tagjait száműzték Ironforge-ból. A Wildhammer törpék északra, Dun Algazon túlra vonultak, ahol megalapították új otthonukat, Grim Batolt. A Dark Iron klán tagjai viszont délre költöztek a Redridge Mountainsbe, ahol uralkodójukról nevezték el új városukat Thaurissannak.

A 3 klán:

Évekkel később Thaurissan úgy érezte, itt a bosszú és a törpe nép feletti uralom visszaszerzésének ideje, így megosztotta hadseregét: az egyik felét felesége, Modgud irányítása alatt Grim Batol ellen küldte, míg a másik felével saját maga ostromolta meg Ironforge-ot. A Bronzebeard klán tagjai viszonylag hamar visszaverték az ostromot, és Thaurissan kénytelen volt visszamenekülni Redridge Mountainsbe. Eközben Modgud sötét mágiát használva az árnyékokat is a Wildhammer klán ellen fordította és végül sikerült is betörniük Grim Batolba. Ott azonban Khardros Wildhammer, Grim Batol királya megölte a varázslónőt, míg törpéi szétszórták az ostromló sereget - a hazafelé menekülőkkel az Ironforge-ból segítségül érkező Bronzebeard hadsereg végzett. Ezután az árulást megtorlásaként a Bronzebeard és a Wildhammer egyesített sereg Thaurissan ellen vonult... ahol a Dark Iron uralkodó végső kétségbeesésében egy erőteljes elementált kezdett megidézni, hogy annak segítségével győzze le ellenségeit. Azonban az idézés túl jól sikerült. Thaurissan nem kisebb lényt szabadított Azerothra, mint a tűzelementálok urát, Ragnarost. Az érkezése megölte Thaurissant, és elpusztította a Redridge Mountains nagy részét; így jött létre Searing Gorge, Burning Steppes és a Blackrock Mountains vulkanikus hegysége. Ironforge és Grim Batol seregei visszavonultak és lezárták a Searing Gorge-ba vivő átjárót, míg a túlélő Dark Iron törpék Ragnaros szolgálóivá lettek és a Blackrock Mountainsben építettek új várost maguknak, Blackrock Spire-t.
Modgud halálával azonban a Grim Batolt behálózó sötét mágia nem tűnt el. A várost a Wildhammer törpék lakhatatlanná nyilvánították, és bár a Bronzebeard klán felajánlotta nekik, hogy költözzenek vissza Ironforge-ba, ők ezt visszautasítva továbbvándoroltak északra. Végül Hinterlandsen, Aerie Peak csúcsai között telepedtek le, ahol összebarátkoztak az itt élő vad griffekkel, és sokukat megszelídítették. Hamarosan a törpe grifflovasok rettegett ellenfélként váltak ismertté. Eközben Ironforge-ban a Bronzebeard törpék inkább a technológiai fejlődéssel voltak elfoglalva: a törpe mérnökök művei üzembiztos és hatékony fegyvereket szültek, mint a különböző puskák, mozsárágyúk és a félelmetes gőztankok; valamint a Wildhammer klánnal való kapcsolattartás érdekében megépítették a Khaz Modant Lordaeronnal összekötő roppant hidat, a Thandol Spant. A háborút megnyerő királyok, Madoran Bronzebeard és Khardros Wildhammer halála után utódaik két hatalmas szobrot állítottak tiszteletükre a Valley of Kingsben, Loch Modan déli részén a Searing Gorge-ba vezető úton, hogy itt emlékeztessenek a törpék haragjára és a Dark Iron klán által fizetett rettenetes árra.
Amikor az ork Horde megtámadta Azerothot, a törpék segítséget nyújtottak a human királyságoknak és Ironforge tagja lett az Alliance-nek; nem meglepő, hogy az orkok lerohanták a törpe királyságot is, Ironforge-ba szorítva vissza Magni Bronzebeard népét. Itt a törpék kitartottak az erősítés megérkezéséig, Ironforge nem esett el. A Wildhammer klán is segítette az Alliance-t, de soha nem lett tagja, noha a vezetőjük, Kurdran Wildhammer egy csapatnyi grifflovassal részt vett a Draenorra indított expedícióban és ottmaradt, amikor Khadgar bezárta a Dark Portalt. A Harmadik Háborúban a törpék kevésbé aktívan vettek részt: a Scourge nem érte el Khaz Modant. Ugyanakkor a northrendi expedíciós erők tagjaként Magni öccse, Muradin jelen volt a Frostmourne megtalálásakor, és ezután hosszú ideig halottnak hitték.
Magni másik öccse, Brann a törpék felfedezőit tömörítő szervezet, az Explorer's League tagjaként Azeroth leghíresebb utazójává vált. Megjárta Silithust és Ahn'Qirajt, és az elsők között jutott el Ulduarba is. Az Explorer's League a világ legkülönbözőbb tájain végez ásatásokat: megtalálhatóak Darkshore-ban, Mulgore-ban, a Barrensen, Uldamanban, Howling Fjordon, Grizzly Hillsben és Storm Peaksben egyaránt. Az Alliance friss northrendi expedíciója során rátaláltak a Frostholdban élő Frostborn törpékre, Loken iron dwarfjaira és az iron dwarfok által Ulduarból elűzött 3. generációs earthenekre. Brann a Frostborn királyban, Yorg Stormheartban felismerte amnéziás bátyját, Muradint, aki - miután visszatértek emlékei - bosszút fogadott Arthas ellen. Maga Brann az Ulduarban folytatott kutatások végén megismerte végre a faja eredetét, és Yogg-Saron legyőzése után épp Uldumba készül.
A northrendi felfedezések egyúttal a törpék gondolkodásmódjára is hatottak. A Holy Lightban való hit sem túl régi Ironforge-ban, de a tudat, hogy közük van az Azerothot alkotó elemekhez, arra késztette néhányukat, hogy elkezdjék tanulmányozni az elemek erejét és az arcane mágiát is - így megjelentek köztük az első sámánok és mágusok is. Deathwing visszatérése és a Cataclysm szerencsére Ironforge-ot, Dun Morogh-t és Loch Modant sem érintették túlságosan; ugyanakkor az elhagyott Grim Batol Deathwing rejtekhelyéből egy fennsíkká változott, miután a Black Aspect elpusztította a fölötte elhelyezkedő hegységet.

Exodar

Outlandre érkezésük után Kael'thas Sunstrider blood elfjei tudomást szereztek a Tempest Keepről, és sikerrel el is foglalták a naaru hajót, majd manaforge-okat állítottak fel Netherstormban, hogy energiát gyűjtsenek. A draeneiok előjöttek a rejtőzködésből, hogy visszaszerezzék a hajót, de végül csak egy modult tudtak megszerezni, az Exodart; ráadásul az Exodar hajtóműve szabotázs következtében meghibásodott, és a hajó irányíthatatlanul Azerothba csapódott Azuremyst Islanden. A túlélő draeneiok az Exodarba beszivárgott blood elf kémekkel harcoltak mind ezen a szigeten, mind a szomszédjában levő Bloodmyst Islanden. Hamarosan talákoztak a közelben élő night elfekkel is, akik felismerték bennük az eredar kinézetet - és a draeneiok, megismerve a Burning Legion ellen folytatott harcok történetét, felajánlották szolgálataikat az Alliance-nek.
Az Outlanden maradt draeneiok jelentős része visszatért Shattrathba, amit a naarukkal együtt részben újjáépítettek és otthont adtak az Outlanden ragadt fajok menekültjeinek. Vezetőik, az Aldor papság tagjai hamarosan új veszélyt ismerhettek meg Illidan és szövetségesei személyében; Kael'thas blood elfjei többször is megostromolták a várost. Azonban egy napon az újabb blood elf hadsereg nem támadott, hanem bebocsátást kért: vezetőjük, Voren'thal tudomást szerzett Kael'thas és Kil'jaeden egyezségéről. Elhagyva áruló királyukat, ez a blood elf csoport, a Scryers néven ismertté vált frakció szintén letelepedett Shattrathban - és végül a korábbi ellenségek összefogásából létrejött Shattered Sun Offensive sikeres támadást hajtott végre Kael'thas új bázisa ellen az Isle of Quel'Danason, legyőzve a bukott herceget és megakadályozva Kil'jaeden Azerothra érkezését a Sunwellen keresztül.
Jelenleg nincs arról hír, hogy a Cataclysm mennyire érinti súlyosan a draeneiok új otthonát Azuremyst Islanden. Az azonban bizonyos, hogy a Horde előrenyomulása Ashenvale-ben és Azsharában komoly fenyegetést jelent majd a Forest Songnál kialakított aprócska bázisra; és az is biztosnak tűnik, hogy Astranaar védelménél, és az Auberdine pusztulása után alapított új night elf város felépítésénél is komoly segítséget jelentenek a night elfeknek a harcedzett draenei vindicatorok és a jól képzett mérnökök.

HUMAN:

Az emberi faj a fiatalabbak közé tartozik Azerothon; ugyanakkor nem egyedi abban, hogy az eredete rejtélyes. A northrendi felfedezések után a következő eredettörténetet tarthatjuk hitelesnek: a titánok által teremtett egyik faj, a vrykulok teremtőik távozása után úgy érezték, hogy isteneik elhagyták őket. Ráadásul ebben az időben fura, gyenge csecsemők születtek - ez valószínűleg a Curse of Flesh mutációs hatása volt a vrykulokra. Uralkodójuk, Ymiron parancsba adta a gyenge babák megölését, de a szülők egy része inkább elrejtette ezeket a gyerekeket Northrendtől távol. Maguk a vrykulok hamarosan hosszú időre nyugovóra tértek és ezzel leléptek Azeroth történelmének színpadáról.
Az ominózus gyerekekből kifejlődött az Azotha nevű faj, akik délre vándoroltak és végül a mai Stranglethorn Vale vidékén telepedtek le, ahol ádáz harcot vívtak a trollokkal, és - valószínűleg a még mindig munkálkodó Curse of Flesh miatt lassan tovább mutálódtak, hogy végül a most is ismert emberekké váljanak. Az emberek északabbra is visszatelepedtek - kevés és elszigetelt esetben találkozva csak az ekkor uralkodó night elfekkel (ezt bizonyítja, hogy az időutazó Rhonint a night elfek egy különösen nagyra nőtt earthennek tartották). A Sundering gyakorlatilag teljesen megsemmisítette a korábbi Azotha maradványokat, és a kihalás szélére sodorta az embereket, akik csak a keleti kontinensen maradtak fent.
Évezredekkel később a szétszórt törzsek a későbbi Lordaeron területén élve sokszor egymással harcoltak, illetve a rájuk vadászó Amani trollokkal harcoltak. Az Arathi törzs vezetője, Thoradin volt az, aki felismerte, hogy szükséges az emberek egyesítése - így tárgyalással vagy háborúval, de végül mindegyik törzset sikerült egyesítenie, és létrehozta Arathor királyságát a mai Arathi Highlands, Hillsbrad Foothills és Hinterlands területén. Amikor Quel'Thalas high elfjei vesztésre álltak az Amani trollokkal folytatott háborújukban, követeket küldtek Arathor fővárosába, Stromba: az ajánlatuk szerint ha az emberek segítenek nekik a trollok ellen, akkor megtanítják az arcane mágia használatát 100 kiválasztottnak. Thoradin beleegyezett ebbe, így a high elfek megtanították a mágia használatát a 100 kiválasztottnak, majd az Alterac Mountains lábánál egy borzalmas vérontással gyakorlatilag lezáródott az Amani Birodalom története: a trollok vereséget szenvedtek, és a menekülőket az elfek és az emberek kíméletlenül kivégezték. Ezzel Thoradin elnyerte a high elfek szövetségét, amit utódai később ki is használtak...
A frissen tanult mágusok hamarosan újabb tanítványokat képeztek ki, és idővel a gyarapodó embereknek kicsi lett Strom és Arathor. Ezek után a kivándorlók újabb királyságokat alapítottak: így jött létre a mágusok városállama, Dalaran; Lordaeron; Gilneas; Alterac; Kul Tiras és délen, a törpék királyságán túl Azeroth. A királyságok között laza kereskedelmi kapcsolat volt csak, amit néha kisebb háborúk szakítottak meg - egészen addig, amíg meg nem nyílt a Dark Portal. Az innen átözönlő orkok támadása felkészületlenül érte Azeroth királyságát, akik azonban megvédték magukat - egészen addig, amíg a Horde vezetését Blackhandtől át nem vette Orgrim Doomhammer, aki egy sikeres támadás során elfoglalta az egész királyságot és lerombolta a fővárost, Stormwindet is. A király, Llane Wrynn is meghalt, de nem a csatában: Gul'dan személyes bérgyilkosa, Llane bizalmasa, a félork Garona végzett vele a tudatába épített parancs aktiválásakor.

Anduin Lothar

A stormwindi menekülteket befogadta Lordaeron, és királya, II. Terenas Menethil összehívta az emberek uralkodóit, valamint szövetségeseiket: Ironforge és Aerie Peak törpéit, Gnomeregan gnómjait és Quel'Thalas high elfjeit, hogy egy erős szövetségben szálljanak szembe a Hordával és foglalják vissza Stormwindet. A high elfek kezdetben nem voltak túl lelkesek, és csak akkor kapcsolódtak be a háborúba, amikor az Amani törzsekkel szövetséget kötött Horde megtámadta Quel'Thalast is. Ennek ellenére az Alliance nem volt túl sikeres a háborúban, és ennek okára csak akkor derült fény, amikor kiderült: Lord Aiden Perenolde, Alterac királya összejátszott az orkokkal. Ekkor Stromgarde hadserege az áruló királyság ellen fordult és porig rombolta azt, de ezzel már nem lehetett megakadályozni azt, hogy a Horde ostrom alá ne vegye Lordaeront... és a város a biztos pusztulás elé nézett, amikor Gul'dan elárulta Doomhammert és a Hordát, és a klánok egy részét magával vitte a Tomb of Sargerashoz. Ezzel Terenas időt nyert, és az Alliance megtörte az ostromgyűrűt, majd a meggyengült Hordát sikerült folyamatosan visszaverni előbb Blackrock Mountainsig, majd ezután egészen a Dark Portalig. Itt a Második Háború legvéresebb csatájában szétzúzták a Hordát, és fogságba ejtették az orkokat; ám a győzelem egyben az Alliance végét is jelentette: Alterac és Dalaran romokban hevert, Gilneas és Stromgarde kilépett, míg a high elfek úgy érezték, hogy teljesítették évezredekkel korábban Thoradinnak tett esküjüket.
A győzelem után újjáépült Stormwind, ahol az ifjú Varian Wrynn lett a király, és Dalaran is megújult. Azonban északról újabb fenyegetés érkezett az emberek ellen: a plague és a Lich Kinget szolgáló élőhalottak, a Scourge. Lordaeront felkészületlenül érte a járvány és a tömeges halálozások, de Terenas elküldte fiát, Arthas herceget, hogy vizsgálja ki a dolgokat. Arthas az élőhalottak megjelenését vizsgálva feloszlatta árulás miatt a paladinok rendjét, a Knights of the Silver Handet; elpusztította a fertőzött nagyvárost, Stratholme-ot; és északra hajózott Northrendre, hogy megtalálja a fertőzésért felelősnek tűnő démont, Mal'ganist. Noha a démont sikerült legyőznie a rúnakard Frostmourne-nal, az átkozott fegyvert szintén a Lich King uralta - és mire Arthas visszatért Lordaeronba, már nem az volt, aki korábban. A trónteremben végzett apjával és királlyá kiáltotta ki magát, miközben a már neki engedelmeskedő Scourge a földdel tette egyenlővé az emberek leghatalmasabb királyságát. A Harmadik Háború során Dalaran is elpusztult újra a korábbi hét királyságból, és Stromgarde sem tudott ellenállni az ogrék, az Amani trollok és a Syndicate nevű bűnszövetkezet támadásainak - vagyis ezután csak két emberek lakta királyság maradt: az újjáépült és átnevezett Azeroth (amit ezután fővárosáról Stormwindként ismertek) és Kul Tiras. Melléjük csatlakozott harmadikként a Lordaeron, Stromgarde és Dalaran túlélőit tömörítő új erődítmény Kalimdoron, Theramore; illetve a Lordaeron területén gerillahadjáratot folytató fanatikus szervezet, a Scarlet Crusade.

TÖRPÉK(Dwarf):

A titánok Azeroth kinézetének alakításában segítségre szorultak, így több értelmes fajt hoztak létre - ezek egyike a standard "földalatti lény mátrix" Azerothra vonatkozó módosításával megalakított earthen volt. Az earthenek élő kőből és fémből álltak, és képesek voltak ezeket manipulálni. Az első generációs earthenek elkészítésekor valamilyen hiba csúszott a titánok munkájába - egyes vélemények szerint az Old Godok műve volt -, így ezek az earthenek hamarosan degeneratív mutációk során a primitív és kannibalisztikus troggokká alakultak át. A titánok elfogadhatatlannak tartották ezt a viselkedésbeli változást, így a troggokat a bázisaik (Bael Modan és Uldaman) mélyére zárták, majd némi módosítás után újra elindították a programot, így létrejött a "Series Two" néven emlegetett earthen faj.

 A Cenarion Circle druidáinak egy része azt javasolta, hogy telepítsenek egy új World Treet, és így szerezzék vissza az elvesztett halhatatlanságot. Malfurion ezt erősen ellenezte - ám váratlanul elveszett a szelleme az Emerald Dreamben a Nightmare ellen harcolva, csak a teste alszik tovább a Stormrage Barrow Densben Moonglade-ben. Távollétében a Cenarion Circle új vezetője Fandral Staghelm lett, aki épp az új fa telepítését szorgalmazók vezetője volt - így nem sokkal később Kalimdor északnyugati partjainál elültették a druidák a csemetét, amit aztán a mágiájukkal gyorsan hatalmas fává növesztettek. Azonban Teldrassil nem kapta meg a Dragon Aspectek áldását, így egyrészt nem tért vissza a night elf halhatatlanság, másrészt a fa hamarosan a Burning Legion munkálkodásának köszönhetően korrumpálódott és sötétség kezdett terjedni lombjai között. A fakitermelést újrakezdő Hordával is újra kialakult az ellenségeskedés, így Ashenvale egykor békés erdei jelenleg inkább csatatérre hasonlítanak.
Ez a harc a Cataclysm után veszni látszik: a night elf előőrsök közül Stonetalon Peaks elpusztult, Ashenvale-t nyíltan ostromolják a Horde wyvernjei, és a Silverwing Sentinelek helyőrségei is mind ork kézre kerültek. Darkshore-ban megjelentek a Darkspear trollok, és a kis halászfalu, Auberdine teljesen megsemmisült. Azonban a night elfek nem adták fel: az egykori Eldre'Thalas romjai között élő Highborne mágusok visszatértek Darnassusba, hogy arcane mágiájukkal segítsék a night elfeket, és Darkshore északi részén is felépült egy új bázis, közel a Shatterspear trollok eddig eldugott falujához. Korántsem mellesleg a regenerálódó Nordrassilt újra támadás érte: ezúttal Ragnaros szolgái, a tűzelementálok vették ostrom alá a World Treet. Igaz, a védelmet egy harcedzett druida vezeti... Malfurion Stormrage.

WORGEN:

A worgenek Azerothon két forrásból származhatnak: vagy egy ismeretlen bolygóról érkeztek a Scythe of Elune néven ismert varázsszer segítségével, vagy az Archmage Arugal által kifejlesztett varázslatnak "köszönhetően" hétköznapi emberből változtak át. Az első csoportba tartozó worgenekről két forrás tudósít: a Book of Ur szerint a worgenek félelmetes ellenségek, akiknek kegyetlensége nem ismer párt; némelyikük ráadásul komoly mágikus potenciállal is rendelkezik. A másik forrás Velinde Starsong, egy night elf papnő naplója: az ő leírása szerint a worgenek egy vesztésre álló háborút vívtak otthonukban a Lords of the Emerald Flame ellen. Velinde feladata Felwood megtisztítása volt a démonoktól, de amikor társaival nem jutott semmire ezen a téren, Elune-tól kért segítséget - és nem sokkal később megtalálta a Scythe of Elune-t, egy mágikus fegyvert. A Scythe segítségével a papnő képes volt worgeneket idézni és kommunikálhatott is velük - és a segítségükkel sikeresen visszaszorította a démonokat. Azonban egy idő után a worgenek száma akoor is nőtt, ha Velinde nem idézett meg újabb csapatokat, így az aggódó night elf összegyűjtötte a hozzá hűséges worgeneket és arra utasította őket, hogy várják meg a Shrine of Mel'Thandris néven ismert helyen, míg ő visszatért Darnassusba, hogy többet megtudjon a worgenekről. A kutatása sikertelen volt, de hallott egy Arugal nevű dalarani mágusról, aki szintén worgenekkel volt kapcsolatba hozható, így Velinde Ratchetbe utazott, majd Booty Bayből egy karavánnal észak felé indult... de Duskwoodban nyoma veszett, és a Scythe - miután egy Jitters nevű Defias-taghoz került és újabb worgeneket idézett meg - eltűnt.

Velinde Starsong

Arugal Dalaran egyik mágusa volt, aki túlélte a város elleni Scourge-támadást. A Kirin Tor sikertelensége frusztrálttá tette a mágust, aki a romok közül megszerezte a támadásban elhunyt egyik kollégájának, Urnak az egyik könyvét. Ur Dalaranban arról volt ismert, hogy ő tanulmányozta a legrészletesebben más világok és dimenziók népeit, és a vizsgálatai során a worgenekről is írt. Arugal a Scourge ellen akarta felhasználni a farkasembereket, ám a terve nem sült el túl jól: a megidézett worgenek ugyan elpusztították a Scourge élőhalottjait, ám ezután Arugal társai ellen fordultak. A mágusok haláláért önmagát vádoló Arugal eztuán gyermekeivé fogadta a worgeneket és visszavonult a közelben immár üresen álló erődítménybe, amit korábban Baron Silverlaine lakott. A romos vár hamarosan Shadowfang Keep néven lett ismert - és itt Arugal kidolgozott egy átkot, amit a közeli Pyrewood Village lakosaira bocsátott... és ezután az itt élők napnyugta után emberből worgenné változtak.
Arugalt azonban hamarosan elérte a végzete: a Horde válogatott bajnokai behatoltak Shadowfang Keepbe és megölték a varázslót, majd a lefejezett tetemet a kastély közelében eltemették. A sírhoz nemsokára megérkezett a Lich King 4 elit harcosa: Keleseth, Valanar, Theraldis és Atherann, akik kísértetként feltámasztották Arugalt és Grizzly Hillsbe küldték, hogy állítsa a Scourge szolgálatába az ottani prémvadászokat. Arugal előbb Solstice Village-ben, majd Silverbrookban terjesztette el a worgen átkot és létrehozta a Wolfcult néven ismert szektát. A prémvadászok legtöbbje önként csatlakozott a Wolfculthoz - aki nem tette, azt vagy megölték, vagy élőhalott lett belőle, így jártak a Hollowstone Mine bányászai. Maga Arugal Grizzly Hills keleti partjainál a Bloodmoon Isle-on álló toronyban, a Shadowfang Towerben rendezkedett be hű worgenjeivel - ám egy erre járó kisebb kalandozócsapat végül egy megmenekült prémvadász, Sasha kérésére ismét végzett a mágussal és szolgáival.

Egy gilneasi worgen

Arugal átka átterjedt a Scourge elől menekülőkre is, akik a Greymane Wall felé tartottak abban a reményben, hogy bejuthatnak az évek óta elzárkózó Gilneasba. Noha nem jutottak át a kapun, Arugal átka utat talált - és a varázslat pusztító fertőzuésként söpört végig Gilneason. A lakosság félelmében hátrébb költözött a faltól, és bezárkózott az átok elleni védekezésképpen; ennek ellenére Gilneas gyakorlatilag a worgenek országává vált. A kitelepítettek és a beljebb élők közötti feszültség hamarosan polgárháborús helyzetté fokozódott, és a megkínzott népen belüli problémák fegyveres konfliktussá bővültek. Ugyanakkor kiderült, hogy a worgenek már régebben is előfordultak Kalimdoron és közük van egy rejtélyes druida-szektához... így Gilneas lakóinak egy része elkezdett abban bízni, hogy létezik gyógymód az átokra, és az valahol a királyság falain kívül található meg. Miután a Cataclysm során a Greymane Wall megsérült és a forsakenek megtámadták Gilneast, a worgenek egy része elhagyta szülőföldjét és Stormwindben telepedett le, hogy az Alliance, a night elfek és a druidák segítségével az átok leküzdésének megoldását megtalálja.