Convergence-Clan

Death Knight:

Amikor a death knightok először léptek Azeroth földjére, nem hasonlítottak a ma ismert kasztra - ők ugyanis Gul'dan teremtményei voltak. Miután Orgrim Doomhammer vette át a Horde vezetését Blackhandtől, meggyilkolta a Shadow Council warlockjait, kivéve a vezetőjüket, Gul'dant; aki fogcsikorgatva bár, de hűséget esküdött az új Warchiefnek, és megígérte neki, hogy új, félelmetes harcosokkal bővíti a Hordát. Ehhez az alapanyagot a Stormwind lerombolásakor meghalt lovagok testei, és a lemészárolt warlockok lelkei biztosították. Az első lélek, akit sikeresen human testbe költöztetett Gul'dan, Teron Gorefiend volt, és őt még sokan követték. Ezek a death knightok félelmetes erővel bíró nekromanták voltak, akik a közelharc helyett ellenségeik életerejének elszívásában, a holtak tudattalan élőhalott szolgaként való feltámasztásában és az élőhalottak feláldozásával saját erejük visszanyerésében jeleskedtek.

Miután a Horde elvesztette a Második Háborút, a death knightok is visszavonultak Draenorra, ahol a legtöbbjük Ner'zhul szolgálatába lépett. Amikor Ner'zhul megnyitotta a portáljait Draenor pusztulását előidézve, a vele tartó death knightok szintén a Twisting Netherbe kerültek, és miután Kil'jaeden ismét végzett velük, lichcsé alakítva szolgálták tovább Ner'zhult, aki immár Lich Kingként tért vissza Azerothra. Ugyanakkor nem minden death knight osztozott ebben a sorsban: Teron Gorefiend még a portálok megnyitása előtt elesett egy Turalyon elleni csatában, bár a szelleme megmenekült – de csak azért, hogy csapdába kerülve örök rabságban jusson. Azonban a ravasz Teron kalandozók segítségével visszaszerezte korábbi testét és kiszabadult a fogságból, majd a szolgálatait felajánlotta Illidannak. Ezután Black Temple-ben volt megtalálható, amíg az Illidan legyőzésére igyekvő hősök le nem győzték őt is, így véglegesen meghalt. Szintén a Horde death knightjai voltak valaha a Ghostriders of Karabor nevű csoport tagjai, akik ma Shadowmoon Valleyban kísértenek; illetve egyes feltételezések szerint a Duskwoodot rettegésben tartó Fekete Lovasok is death knightok, akik ma Karazhan egyik lakóját szolgálják.

A második generációt a Lich King teremtette meg Azerothon. Ezek a death knightok eredetileg paladinok voltak, akiket vagy elűztek a lakosok, attól tartva, hogy a plague fertőzte meg őket; vagy a Scourge előretörése nyomán veszették el korábbi hitüket. Az első közülük a korábbi herceg, Arthas Menethil. Az új death knightok valamennyien egy speciálisan személyre szabott rúnafegyvert használnak, és a közelharc mesterei; emellett valamennyien járatosak a nekromanciában is, ahogy a korábbi death knightok voltak. Nincs sok death knight a Scourge szolgálatában, a meglevők mind magas rangban szolgálják urukat. Közéjük tartozik például Stratholme ura, Baron Rivendare; Naxxramas Négy Lovasa (Sir Zeliek, Lady Blaumeux, Thane Kor'thazz és eredetileg Alexandros Mograine), valamint Instructor Razuvious. Később nemcsak bukott paladinok, hanem a Plaguelandsen folyatott csaták elesett hősei is elnyerhették a Lich King vagy valamelyik nagy hatalmú szolgája jutalmaként a death knightként való újjáéledés lehetőségét.

Mograine-t fia, Darion szabadította meg a Lich King hatalma alól az első csatában Light's Hope Chapelnél. Ezután Kel'Thuzadnak köszönhetően ő foglalta el apja korábbi helyét, és ebben a minőségében egy elit osztag parancsnokaként személyesen irányította a Scarlet Crusade keleti településeinek, Havenshire-nek és New Avalonnak a lerombolását a közelben lebegő necropolisból, Acherusból. Ezt követően ő vezette a Scourge rohamát a második Light's Hope Chapelnél folyatott csatában, ahol azonban Tirion Fordring könnyen megállította a rohamot. Amikor megjelent a Lich King, és egyértelművé tette, hogy a támadás egyetlen célja Tirion csapdába csalása volt, és a death knightok csak ágyútöltelékként szolgáltak, a Lich King befolyása alól kiszabadult Darion odadobta a Corrupted Ashbringert Tirionnak, aki megtisztította a kardot és visszavonulásra késztette a Lich Kinget. Ezután a túlélő felszabadult death knightok visszafoglalták maguknak Acherust  – majd ezután létrehozták a Knights of the Ebon Blade nevű szervezetet, ami céljaként a Lich King elpusztítását tűzte ki maga elé.

A death knightok visszatértek korábbi frakcióikba is: az Alliance-hoz Thassarian, a Hordához Koltira Deathweaver csatlakozott elsőként. A rehabilitált death knightok pótolhatatlan érdemeket szereztek a Scourge elleni harcban Borean Tundrán, Dragonblighton, Zul'Drakban és Icecrownban, és az elsők között voltak, akik behatoltak Icecrown Citadelbe. Itt a legkiválóbb mesterembereik, az Argent Crusade hasonló kvalitású mestereivel együtt létrehozták az Ashen Verdict nevű csoportot, akik az Icecrownban bizonyítottaknak új recepteket tanítanak, és erős gyűrűket is eladnak nekik. Ugyanakkor jó kérdés, mi lesz majd a death knightokkal Arthas halála után. Tovább folytatják-e a Scourge és az új Lich King elleni harcot, vagy befejezettnek tekintik bosszújukat? Esetleg Darion maga válik Lich Kinggé?

Egy tauren druid Ahn'Qirajnál

A druidák legfontosabb és legjellemzőbb képessége az alakváltozás. A legtöbben a medve és a párduc alakját tudják felvenni harcban, illetve utazásokhoz gepárd, vízi utakhoz fóka formát képesek felvenni. Az arra érdemesek idővel képesek lesznek repülni is stormcrow alakban. Azok, akik a gyógyításnak szentelik életüket, az erdők őreinek, a treanteknek az alakját is felvehetik; míg azok, akik varázslatokkal harcolnak, Elune szent állatainak, a moonkineknek az alakjába változhatnak kellő tanulás után. A druidák jelenlegi legfőbb ellenfelei a Scourge élőhalottjai, akik mindazt a természetellenességet megtestesítik, amit egy druida nem nézhet tétlenül. Ha sikerül legyőzni a Lich Kinget és a Scourge-öt, akkor fontos szerepük lesz abban, hogy Northrend vidékére ismét visszatérjen az élet. Ugyanakkor Deathwing visszatérése és a Cataclysm rengeteg új feladatot is jelent majd: a világ sebeinek begyógyítása nem lesz egyszerű feladat, mint ahogy Nordrassil megvédése sem Ragnarostól és a Twilight's Hammertől.

Hunter:

Persze rögtön felmerül egy probléma: ki is a hunter? A sportból és a kihívásért vadászó Hemet Nesingwary? Az otthonukat védő, láthatatlanul gyilkoló night elf Sentinelek vagy high elf Farstriderek? Az Earth Motherrel összhangban élő, a vadállatállományt szabályozó tauren hunterek? A trollok fejvadászai, vagy a voodooban jártas shadow hunterek? Netán a vadont járó Rexxar? Esetleg a bosszúra vágyú forsaken Dark Rangerek, élükön Sylvanasszal?

Természetesen az a válasz, hogy mindegyikük hunter, noha valóban teljesen mások a motivációik, a szerepkörük a népükön belül, és más-más eszközöket alkalmaznak. Ugyanakkor mindannyiukra jellemző, hogy a vadonnal együtt élve, azt remekül ismerve haladnak a céljuk felé, szükség esetén bármely vadállatot képesek megszelídíteni és ezután hűséges társként segítségül hívni, valamennyien jártasak a csapdák elhelyezésében – és persze a közelharc mellett mesterei a különböző lőfegyvereknek is, legyen szó puskákról, íjakról vagy számszeríjakról. A természettel való misztikus kötődésük eredményeként képesek nyomon követni bármilyen élő, halott vagy mesterséges lényt, még a rejtőzködőeket is; és emellett képesek egyes vadállatok sajátságait is a magukévá tenni, mint a gepárd sebessége, a majom ügyessége vagy a sólyom éles látása. Sőt, ha a helyzet erre kényszeríti őket, akkor azt is képesek elhitetni ellenfelükkel, hogy meghaltak...

Nigh elf huntress

A történelemkönyvek lapjain sok hunter nevét olvashatjuk, amint dicsőséges (vagy épp kevésbé) tetteket hajtottak végre. A taurenek egész élete a Nagy Vadászat körül forog: a felnőtté válás próbatételei közül az utolsó, hogy saját maguknak kell elejteniük egy félelmetes fenevadat. Ashenvale és Quel'Thalas láthatatlan őrei, a Sentinelek és a Farstriderek is hunterek; vezetőik – Tyrande Whisperwind, Shandris Feathermoon, Alleria Windrunner, Sylvanas Windrunner vagy Halduron Brightwing – egytől egyig félelmetes ellenfelek. A törpék hunterei leginkább Ironforge ellátásáért felelősek: húst és prémeket gyűjtenek a lakosság és a mesterek számára. A human faj spiritualitása elveszett civilizációjuk felépítése közben, így a természettel nem igazán képesek kommunikálni; nem csoda, hogy egyetlen olyan ember élt Azerothon, aki elnyerte a high elf rangerek bizalmát és beavatták titkaikba. Nathanos Marris Lordaeron keleti területein élt, nem messze Quel'Thalastól, és a Scourge támadása során vesztette életét a lakosság nagy részéhez hasonlóan. Amikor a Lich King hatalma meggyengült, Nathanos is visszanyerte önálló akaratát és visszatért korábbi lakhelyének romjaihoz; és miután hűséget esküdött Sylvanasnak, Nathanos Blightcaller néven vált újra ismertté. Az, hogy a Blightcaller azonos Nathanosszal, bizalmas és csak az Alliance vezetői ismerik ezt a tényt.

Ugyanakkor Deathwing visszatérése sok dolgot megváltoztatott. A szörnyű csapások nyomán a forsakenek egy része ismét elkezdett a természet erőivel foglalkozni, hogy kihasználja őket a saját és Sylvanas érdekében. A Dark Lady elit testőrsége, a Dark Rangerek ismét nyilvánosságra léptek és a kiválasztott forsakeneket megtanították arra, amit valaha Quel'Thalasban elsajátítottak. Stormwind lakosságát is súlyosan érintették az események – nem csoda, hogy Elwynn Forest mélyéről felbukkant pár tapasztalt és képzett ember, akik meglepő kapcsolatban voltak mind a vadállatokkal, mind az erdő titkaival, és ők is elkezdték megosztani tudásukat az erre fogékonyakkal. Végül az anyagias, haszonleső goblinok közül is sokan visszafordultak a természet felé... hiszen hogyan lehet a legjobban kiaknázni a környezet erőforrásait? Természetesen úgy, ha ismerjük őket. Így nem meglepő, hogy közülük is többen a Lost Isles vadállataival próbáltak megbarátkozni a Kezant és Undermine-t sújtó vulkánkitörések miatti menekülés után.

Rexxar és Misha

A hunterek módszerei egyénenként változóak. Vannak közülük, akik a lőfegyverekkel való harcot tökéletesítették: ők ideális lövészek, akikhez egy ellenfél sem juthat közel élve. A távoli harcmodor esetén a hunter az eszközök széles tárházával rendelkezik: mérgezett vagy robbanó lőszert alkalmaz, illetve olyan ponton sebesíti meg ellenfelét, amitől az elkábul, megnémul vagy lelassul. Olyan megbűvölt lőszert is alkalmazhat, ami a varázstudók mágiáját tápláló manaforrást apasztja folyamatosan, így azok előbb-utóbb védtelenné válnak varázslataik híján.

Mások jobban szeretik, ha az ellenfél közelében harcolhatnak, persze elég távolságot tartva ahhoz, hogy használhassák a lőfegyverüket is; ők mesterei a csapdáknak, hihetetlen agilitással kerülik el ellenfeleik csapásait, és kiemelkedően képzettek a közelharc területén is.

Az utolsó csoport – bár rendelkezik a korábbi képességekkel is – a társául szegődött állat irányításának mestere. Náluk az ellenséget ez a hű társ öli meg, miközben a hunter biztonságos távolról segíti őt a harcban. Ezek a hunterek képesek a legritkább és legvadabb bestiák megfékezésére is, így olyan társakkal járják a vadont, amiről az egyszerű lakosság csak a mesékben hallott. Ők arra is képesek, hogy mind a szelidített állatot, mind saját magukat pusztító harci dühvel ruházzák fel egy rövid időre – ez alatt az idő alatt egyikük sem érez fájdalmat vagy szánalmat, és érzéketlen gyilkosként csapnak le az ellenségeikre.

A hunter bármilyen fegyver forgatásában jártas lehet személyes preferenciájától függően, de sosem használ buzogányt, harci kalapácsot vagy egyéb zúzófegyvert – ezek könnyen okozhatnának súlyos és fájdalmas sebeket a vadászat során, amik azonban nem halálosak. Egy ilyen sebesült vad élete hátralevő részében szenvedne, ami nem fogadható el a hunter számára. Szintén nem tud mit kezdeni egy hunter a mágusok varázspálcáival... az arcane tudományok ismerete nem jellemző egy hunterre sem.

Human mage

A mage-ek alapvetően a frost vízalapú mágiáját és az idézések arcane tudományát tanulmányozzák, ugyanis a tűzmágia démoni eredetűnek, így tiltottnak számított. Ugyancsak tilos a shadow alapú nekromancia, és a démonok fel mágiájának tanulmányozása vagy használata – az ezekkel foglalkozó nekromanták és warlockok számkivetettek, akiket tudományuk gyakorlásáért általában halállal büntetnek. Az utóbbi időben azonban ismét előkerült a tűz alkalmazása; viszont a shadow és a fel mágia még mindig tiltott. A mage-ek alapvetően kétfélék lehetnek: a békés típusok az idézésekben jeleskednek, például ételt és italt „teremtenek” szövetségeseiknek; míg az Első Háború után feltűnt harciasabb varázslók a pusztításban jeleskednek.

Deathwing felbukkanása és a Horde-Alliance ellentét ismételt kiéleződése nyomán mindkét mage-típusnak lesz tennivalója bőven: az előbbieknek a rombolás utáni helyreállítás elősegítésében, míg a hadimágusok régi és új csatatereken bizonyíthatják rátermettségüket. Emellett érződik a változás szele a világban: Eldre'Thalas Highborne magiszterei ismét a nyilvánosság elé léptek...

Paladin:
Ha időrendben nézzük, a ma Azerothon élők közül az első paladinok a draeneiok között jelentek meg. Miután az eredarok és a Burning Legion elől menekülő draeneiok találkoztak a naarukkal, megismerkedtek a Holy Lighttal és megjelentek az első szent harcosok, a Vindicatorok, akik elsődleges feladata a draenei települések védelme volt. Szervezetük, a Hand of Argus adja a draenei haderő magját. Ők valóban harcosok, akik a Holy Light erejét ellenségeik megsemmisítésére használják, és nem igazán a gyógyítás az elsődleges tevékenységük. A Hand of Argus jelenlegi központja Bloodmyst Isle, a vezetését a Triumvirate of the Hand látja el, ennek tagjai Vindicator Boros, Vindicator Kuros és Vindicator Aesom.

Draenei vindicator

Azerothon az első paladinokat Stormwind lerombolása és az Első Háború után kezdték kitanítani. Az ork kézre került Northshire Abbey korábbi tanulói közül válogatta ki Archbishop Alonsus Faol azokat, akik képesek voltak a közelharc sajátságait is elsajátítani, így jött létre egy olyan rend, amelynek tagjai nemcsak félelmetes harcosok voltak, de egyben képesek voltak saját és harcostársaik sebeinek begyógyítására, vagy éppen különböző aurák létrehozására, amikkel társaikat segítették. Lordaeron paladinjait az Order of the Knights of the Silver Hand fogta össze; az alapító tagok – egyben az első paladinok – Uther the Lightbringer, Saidan Dathrohan, Gavinrad the Dire, Turalyon és Tirion Fordring voltak. A szervezetet Stratholme-ban, Alonsus Chapelben hozták létre; és a Második Háborúban a Horde egyik legkeményebb ellenfelei voltak a Silver Hand paladinjai. Turalyon volt az egyik vezetője az Alliance Draenorra indított expedíciójának, és túlélte a bolygó pusztulását – ám később Alleria Windrunnerrel együtt a Burning Legion fogságába esett, és több, mint 10 éve senki sem hallott felőlük.

Human paladin

A szervezet végét a Harmadik Háború hozta el. Amikor Uther ellenszegült Arthas parancsának, és nem vett részt Stratholme lerombolásában, a herceg feloszlatta a Silver Handet, és később, már death knightként maga végzett Gavinraddal és Utherrel. Noha a paladinok immunisak voltak a Lordaeront elpusztító fertőzésre, a gyanakvó lakosság sokukat fertőzöttnek hitte és elűzte – nem kevesen közülük Arthas death knightjaihoz csatlakoztak, míg mások magányosan estek el az élőhalottak elleni harcban. A túlélők jelentős része Saidan Dathrohan és Alexandros Mograine vezetésével létrehozta a Scarlet Crusade-et, aminek a fő célja Lordaeron megtisztítása volt; ám miután Dathrohan testét megszállta a korábban szellemmé vált Balnazzar, a szervezet lassan xenofób, veszélyes fanatikusokból álló csoporttá változott. Az ezzel egyet nem értőket Maxwell Tyrosus fogta össze és megalapította a Light's Hope Chapelben székelő Argent Dawnt, ami fajoktól és frakcióktól függetlenül a Scourge elleni harccal foglalkozott.

A Harmadik Háború után a délre menekült túlélők megismertették tudásukat és harcmodorukat Ironforge törpéivel is, akik között ezután szintén megjelentek a paladinok. Noha hivatalosan már nem létezett az Order of the Silver Hand, a legtöbb paladin még mindig a részének tekintette magát attól függetlenül, hol harcolt éppen. Miután Tirion Fordring előbújt száműzetéséből fia, Taelan halála és a második Light's Hope Chapelnél lezajlott csata után, elfogadta a rend vezetését Highlord rangban; és az irányítása alatt egyesült a Silver Hand az Argent Dawnnal... így jött létre az Argent Crusade.

Blood Knight
 

Az utolsó faj, amelynek tagjai között találunk paladinokat, a blood elf – miután Kael'thas Sunstrider ügynökei sikeresen beszivárogtak Tempest Keepbe, és szabotálták a menekülő draeneiok által elkötött Exodart, a blood elfek fogságba ejtették M'urut, a naaruk egyikét. A mágiaelvonástól szenvedő blood elfek megmaradt harcosai és a magiszterek egy része megpróbálták M'urun keresztül a saját akaratukhoz idomítani a Holy Lightot: így jött létre Lady Liadrin vezetésével az új paladin rend, az Order of Blood Knights. Később a legyőzött Kael'thas felblood elfjei elrabolták M'urut Silvermoon Cityből, ami ahhoz vezetett, hogy Lady Liadrin és a blood elf paladinok csatlakoztak a Sunwell Plateaut ostromló Shattered Sun Offensive-hez; és végül elnyerték a naaruk beleegyezését is a Holy Light használatához.

Ugyanakkor egyes taurenek szerint a druidizmus egyoldalú, csak a holdra építő nézetei nem szolgálják az egyensúlyt és jelen kellene lennie egy olyan rendnek is, ami az erejét a napból meríti... és ezek a taurenek bizonyos információk szerint a Holy Light erejéig is eljutottak, létrehozva a Sunwalkers rendet, a tauren paladinok szervezetét.

A harcmezőn egy paladin félelmetes ellenfél. Képes lesújtani ellenfelére a Holy Light segítségével, ugyanakkor a saját és társai sebeit is gyógyítja eközben... Egyes paladinok arra specializálódtak, hogy a lehető legtöbb csapást kibírva védelmezzék társaikat, míg mások fő célja a gyógyítás. A paladinok első számú ellenségei az élőhalottak, akikre a Holy Light halálos fenyegetést jelent, illetve a különböző démonok. A paladin képes megáldani magát és harcostársait, ezzel erősítve őket a harcban. A szent könyvvel az egyik kezében, harci pöröllyel a másikban küzdő paladin messziről felismerhető alak a csatatéren, akit jobb elkerülni. A paladin gyengéje az, hogy ha gonoszságot követ el, elhagyja szent ereje – legalábbis ha tudatosan hajt végre valamilyen ártó cselekedetet. Ameddig a paladin hisz abban, hogy jogosan cselekszik, a Holy Light szolgálni fogja (lásd a Scarlet Crusade paladinjait), de mihelyt ebben meginog, elveszti minden erejét.

Druida:

A druidák története a War of the Ancients előtt nem sokkal kezdődött, amikor egy ifjú night elf, Malfurion Stormrage találkozott és összebarátkozott a félisten Cenariusszal. Ő a night elfek által művelt arcane mágia helyett egy új, a természettel harmóniában működő mágiaformát tanított meg Malfurionnak, aki az első druida lett. Ugyanakkor a taurenek legendái szerint Cenarius őket is megtanította régen a druidizmusra, méghozzá előbb, mint a night elfeket; igaz, az évek múlásával a tauren druidák eltűntek és csak nemrég bukkantak fel újra.

Malfurion és követői jelentős szerepet játszottak a Burning Legion és Azshara Highborne-jai ellen vívott háborúban, és annak vége után Malfurion és Tyrande vette át a túlélő night elfek irányítását. Sokan lettek druidák, akik a természet sérüléseit gyógyították be, vagy épp a megszentelt erdőket védték a behatolók ellen. Azonban erejük fenntartása érdekében periodikusan visszatértek Ysera birodalmába, az Emerald Dreambe, ahol alvásuk közben felmérték az Azerothra veszélyt jelentő helyzeteket és visszatértek segíteni, ha ez szükséges volt. Az eddigi utolsó alkalommal akkor ébredtek fel a druidák, amikor a Burning Legion ismét megtámadta Azerothot Archimonde vezetésével. Noha a Hyjal-hegyi csatában sikerült legyőzni az eredart, ez a világfa, Nordrassil súlyos sérülésével sikerült csak, ami egyben a night elfek halhatatlanságának elvesztését is jelentette.

Cenarius tanít

Ezután a legtöbb druida nem tért vissza a Dreambe, hanem Azerothon maradt, hogy segítsen a természet sebeit begyógyítani. Ismét megjelentek a tauren druidák is, akiket Malfurion személyesen tanított – az első, Hamuul Runetotem elérte a legmagasabb druida rangot, az archdruid címet is. A night elf és tauren druidák a megszentelt Moonglade-ben megalapították a Cenarion Circle-t, ami valamennyi druidát összefogott attól függetlenül, hogy az Alliance vagy a Horde tagjaként született-e. A Cenarion Circle vezetői ekkor Hamuul, Malfurion és Keeper Remulos voltak – de nem sokkal ezután Malfurion elveszett az Emerald Dreamben, és a helyét Fandral Staghelm foglalta el. A valódi eseményeket nem sokan tudják: valaki vagy valami megtámadta Malfuriont és legyőzte őt, ennek eredményeként az archdruid jelenleg katatón állapotban fekszik... de a szelleme el tudott menekülni a Dreambe. Ott sem jobb a helyzet: a Nightmare néven ismert ellenség megszállta Ysera birodalmát és lassan felemészti a zöld Dragonflightot – Malfurion és Cenarius vezetésével folyik az ellenállás. A távollétében Fandral és követői létrehoztak egy új világfát, Teldrassilt; ez erősen megosztotta a druidákat is, ugyanis sokan nem értettek egyet azzal, hogy Fandral a Dragon Aspectek áldása nélkül is elültette a csemetét, majd ezt a druidák mágiájával hatalmas fává növesztette. A kétkedőknek valamennyire igazuk is lett... Teldrassilt sikerült megfertőznie a Burning Legion ügynökeinek, így a night elf druidák jelentős erejét leköti a fa meggyógyítása és megtisztítása.

Tradicionálisan a druidák night elf férfiak voltak, akik egy választott totemet és félistent követve különböző csoportokat alkottak: Druids of the Claw (totem: medve, vezető: Ursoc és Ursol), Druids of the Talon (totem: stormcrow, vezető: Aviana), Druids of the Antler (feltételezett csoport; totem: szarvas, vezető: Malorne), Druids of the Fang (totem: kígyó; a céljuk a Barrens termővé fordítása, de eközben a Wailing Cavernsben vezetőjük, Naralex szintén a Nightmare hatása alá került és ennek következtében több követője megőrült), Druids of the Grove (a Stormpike Guard szövetségeseként Alterac Valleyben tevékenykedő csoport).

Azonban a hyjali csata után a druidák is megváltoztak: night elf nők és taurenek is csatlakozhattak hozzájuk, és több totemet is elkezdtek tanulmányozni, hogy a mesterévé válhassanak – így jött létre a jelenlegi legnagyobb druida csoport, a Druids of the Wild. Emellett az Emerald Dream korrupciója kihatott rájuk is, és néhányan Ysera helyett a Nightmare-t követik, és ennek sötét erejére hagyatkoznak – őket Druids of the Nightmare néven ismerik. Végül egy csoport átkelt a Dark Portalon, hogy az Outlanden túlélő élőlényeket tanulmányozza; ők a Cenarion Expedition, a vezetőjük Ysiel Windsinger. Közülük néhányan később a vadász Hemet Nesingwary nyomában Borean Tundrára mentek, őket D.E.H.T.A. (Druids for the Ethical and Humane Treatment of Animals – Druidák az Állatokkal való Etikus és Humánus Bánásmódért) néven ismerik. A Hordában van még egy csoport, amelyik a druidákhoz – és a sámánokhoz – köthető, ők a plagueshifterek. Ezek a druidák a Lich King által küldött betegség, a plague ellenszerét keresik; valamennyien kitűnő ismerősi a mérgeknek és a betegségeknek, és ezekre általában immunisak is.

Mage:

Miután a titánok Azeroth átalakításával végeztek, létrehozták a misztikus energiáktól duzzadó tavat, amit később Well of Eternity néven ismertek. A titánok tisztában voltak az arcane mágia veszélyeivel, így ennek felügyeletét a kék sárkányok vezetőjére, Malygosra bízták; ezután a Blue Dragonflight tagjai elmélyülten tanulmányozták a mágia különböző formáit. Azeroth lakói közül a kaldoreiek, a night elfek költöztek a Well partjára, akiknek a figyelmét megragadta az energiától duzzadó tó. Hamarosan tanulmányozni kezdték az itteni nyers energiát, ebben különösen a kaldorei uralkodónő, Azshara és a nemesi réteg, a Highborne-ok jártak elöl. Azonban az arcane energia nyakló nélküli használata felkeltette a Twisting Nether mélyén Sargeras figyelmét, aki kapcsolatba lépett Azsharával és lassan megrontotta őt és a Highborne-okat is... A night elf mágusok beavatottjai ezután Azerothra idézték a Burning Legion démonait és elkezdtek megnyitni egy portált magának Sargerasnak is. A War of the Ancients végén a Well of Eternity elpusztult, a Highborne-ok legnagyobb része Azsharával együtt a tenger mélyére süllyedt, és az egyetlen kontinens, Kalimdor is szétszakadt: ekkor jött létre a mai Kalimdor, Azeroth, Northrend, Kezan és a mágikus tó helyén az örök viharzóna, a Maelstrom.

A háború végén a túlélő night elfek Malfurion Stormrage javaslatára feladták az arcane tanok tanulmányozását, és a druidizmus felé fordultak. A túlélő Highborne-ok ezt nem fogadták el, és végül száműzetésbe vonultak. Kalimdoron csak néhány Highborne mage maradt, akik Eldre'Thalasban telepedtek le Feralasban Prince Tortheldrin vezetésével. A száműzöttek hosszas és keserves hajóút végén kikötöttek a későbbi Lordaeronban, ahol először Tirisfal Grove volt a lakhelyük, majd innen keletre költöztek – így jött létre Quel'Thalas, a high elfek királysága. Azonban Quel'Thalas korábban az Amani trollok egyik szent helye volt, így a high elfek rövidesen háborúba keveredtek a trollokkal, amit végül kis híján elvesztettek.

High elf war mage

A kihalás szélére sodródott elfek segítségül hívták az emberek első egységes királyságát, Arathort. 100 kiválasztott human tanulhatta meg az arcane mágia alapjait az elf magiszterektől, és az arathori hadsereg, valamint a mágusok segítségével a high elfek legyőzték a trollokat és megszilárdították a helyzetüket Lordaeronban. Ezután a human mage-ek továbbadták tudásukat, és hamarosan a gnome-ok is megismerkedtek tőlük az arcane rejtelmekkel. Az egyre növekvő létszámú mágusok végül létrehozták a saját városukat a Lordamere Lake partján: ez volt Dalaran. A város irányítását a Kirin Tor vette kézbe, amelyet a Council of Six nevű tanács irányított. Az arcane mágia gyakorlása továbbra is veszélyes dolog volt és rendszeresen feltűntek kisebb-nagyobb démonok Lordaeronban... ennek a veszélynek a kézben tartására jött létre az Order of Tirisfal nevű titkos társaság, amely létrehozta bajnokát a veszélyek elleni harca: ez a bajnok volt a Guardian of Tirisfal.

Eközben a világ más részén Kil'jaeden mesterkedéseinek és arcane korrupciónak köszönhetően létrejött az ork Horde, amely előbb a draeneiokat pusztította el Draenoron, majd Medivh segítségével átjutott Azerothra is. Az Első és a Második Háború pusztításai Dalarant és a mage-eket sem kímélték, de a Kirin Tor legsötétebb időszaka a Harmadik Háború során következett el: Arthas és a Scourge lerombolta Dalarant és végzett a város vezetőjével, Archmage Antonidasszal is. A túlélők jó része nem sokkal később Jaina Proudmoore vezetésével áthajózott Kalimdorra, ahol megalapították Theramore erődjét, és részt vettek a Harmadik Háborút lezáró hyjali csatában is. A Kirin Tor később újjászerveződött a túlélő mágusokból, és Dalarant egy áthatolhatatlan védőburokkal vették körül.

Amikor Malygos magához tért a War of the Ancients óta tartó őrületéből, döbbenten vette tudomásul, mi minden történt Azerothon. Úgy látta, hogy a pusztítás jelentős része a mágia felelőtlen használatának köszönhető, így azt a tervet dolgozta ki, hogy megsemmisíti az arcane mágia összes gyakorlóját Azerothon. Ezzel nemcsak a Kirin Torral került szembe, hanem a többi Dragonflighttal is, akik szintén erősen hagyatkoztak a mágiára... így robbant ki a Nexus War néven ismert konfliktus. A kék sárkányok a mágiát tápláló természetes energiavonalakat, a ley-line-okat kezdték manipulálni, ami meggyengített minden varázstudót Azerothon. A Kirin Tor ekkor részben Malygos fenyegetése, részben a Lich King ellen kirobbant háború miatt kiszakította az újjáépített Dalarant a helyéről, és az egész várost átrepítette Northrendre, hogy onnan koordinálja a Scourge és a Blue Dragonflight elleni küzdelmet. A Nexus War végén Malygos is életét vesztette... és jelenleg még nem ismert, ki az utódja.